Karácsonynak éjjelén, mikor a kis Jézus született,
az Emberek szívéből, áradt a Szeretet.
Átölelték egymást, és áldották Máriát,
zengte az ég is, e csodás áriát.
A Templomban harang szól, és egy szép Ima,
a Jászolban ott pihen, Istennek Szent Fia.
Ünnep ez, a legszebb a világon,
örvendjetek hát, hisz itt a Karácsony.
Lelketek is öltözzön, a legszebbik ruhába,
s ott legbelül is égjen, egy gyertyának lángja,
mely eláraszt benneteket, a békesség fényével,
és átjárja házatokat, annak melegével.
Ne legyen ott gyűlölet, múljon el a harag,
hisz oly rövid az élet, s belőlünk semmi sem marad.
Egyedül a szeretet képes rá, hogy boldoggá tegyen,
hát vigyázzatok rá, hogy ez mindig így is legyen.
Szeressétek egymást, ne csak az ünnepen,
és ma ki barát, holnap ne legyen idegen.
Halljátok meg a másik, kimondatlan szavát,
és gyémántként őrizzétek, arcán a mosolyát.
Karácsony van, sokan az égben ünnepelnek,
de a lelkük eljött, s lágyan átölelnek.
Együtt éneklik velünk, a Mennyből az Angyalt,
ne bánd szemedben a könnyet, mert az megvigasztalt.
Áldott Karácsonyt kívánok, Nektek, Emberek,
legyen meghitt, Boldog az ünnepetek.
Fogadjátok Szeretettel, ez az én ajándékom,
remélem, díszként ragyog majd, egy fenyőfaágon.
