Boldogság, hol vagy?

Boldogság, mondd, miért nem szeretsz engem?
Mi az én bűnöm, mit ellened elkövettem?
Útjaink, még csak nem is keresztezik egymást,
Úgy kerülsz engem, mint valami leprást!

Boldogság, mondd, hol a te otthonod?
Én megkereslek, s hozzád halkan bekopogok!
Meghívnálak magamhoz, lehetnél a vendégem,
Nem lenne hozzád, csak egy apró kérésem.

Hozd el a napot, csak pár percre hozzám,
Hadd lássa meg, milyen fakó az orcám!
Mert követ egy felhő, mintha a testőröm lenne,
S fekete leplével, engem átölelne!

Boldogság, gyere, nagyon szépen kérlek,
Pehelypaplanba, fektetlek téged.
Csak fogadd el a meghívást,légy egy kicsit nálam,
Nincs már nekem a földön, ennél több vágyam!