Csak figyeld a Holdat

Benézett a Hold, éjjel az ablakomon,
Meglátta a könnyem, mi folyt az arcomon.
Vigasztalóan nézett le reám,
Meséld el, miért sírsz,ó te árva leány!

Drága Hold, Te fényes, szép tükör,
Mely az égen, oly büszkén tündököl,
Kedves Tőled, hogy érdeklődsz felőlem,
Ha van egy kis időd, neked elmesélem.

Szeretek valakit, szívem egészével,
Ő táplált engem, a szeretetével.
Vele voltam boldog, éltetett a lénye,
S nem maradt már más, csak az Ő emléke.

Elköltözött oda, fel a magas égbe,
S a legfényesebb csillag lett belőle.
Biztos ismered, az udvarodon ragyog,
Irigyellek érte, mert Te mindig láthatod.

De ma hiába kerestem, nem találtam sehol,
Nem értem hol van, merre vándorol.
Az is lehet, hogy egy felhő eltakarja,
S nem tud kibújni, bárhogy is akarja!

Tudom kiről beszélsz, sokat mesélt rólad,
S én ámulva néztem a szép Holdat.
Te tényleg ismered? El tudnád hozni?
Akkor biztos, megfogok nyugodni!

Ó te árva leány, máris megyek érte,
Mert megérintett, lelked szenvedése.
Töröld meg a szemed, ne lássa könnyedet,
Tárd ki az ablakod, s kémleld az eget!

S egy pillanat múlva, már láttalak is Téged,
A büszke Holdat, szorosan kísérted.
Megálltatok az ablakom előtt,
S Te ragyogtál rám, úgy mint azelőtt!

Jaj de jó hogy itt vagy,úgy vágytam utánad,
Ragyogd be kérlek, a sötét szobámat.
Ha egy mód van rá, maradj míg elalszom,
Te légy a takaróm, simogasd az arcom!

Mire felébredtem, már a Nap sütött le reám,
Hallottam a történeted, ó te árva leány!
Ne bánkódj mert a csillagod újra el fog jönni,
Csak figyeld a Holdat, mely őt majd elkíséri!