Megszólalt a harang

Megszólalt a harang, a templomnak tornyába,
Hívta az embereket, esti imádságra.
Köztük voltam én is, mert Érted szólt a mise,
S hogy mi zajlott le bennem, azt nem tudja senki se.

Belépve az ajtón, a szentelt vízhez mentem,
Belemártva kezem, keresztet vetettem.
Összekulcsolt kézzel, beültem a padba,
S megszólalt ekkor az orgona hangja.

Az oltár előtt megjelent, Istennek szolgája,
Előtte kinyitva, az ő Bibliája.
Ebből hirdette, Istennek igéjét,
S hangosan olvasta, Pál Apostol levelét.

Imádkoztunk mind, szólt a templomi ének,
S lelki szemeimmel , megláttalak Téged.
Ott ültél mellettem, fejedet lehajtva,
Látták az Angyalok, s Istennek Szent Anyja.

Én édes Jézusom, itt ül Ő mellettem,
Kit a világon a legjobban szerettem!
Megadtad neki, az örök létet,
Mert hű szolgálód volt, mindig Tenéked.

Így ültünk együtt, s imádkoztunk csendben,
Két szerető szív, egymás közelében.
Egymáshoz közel, de mégis oly távol,
Én itt e földi létben, Te messze a világtól.

Zengett az orgona, vége a misének,
Téged az Angyalok, hazakísérnek.
Így szólt az Atya: Menjetek békével,
S boldogok legyetek, Isten szeretetével.

Megszólalt a harang, a templomnak tornyába,
Ki-ki elindult, saját otthonába.
Köztük voltam én is, Drága Jó Mamám,
Érted hullt a könnyem, s neked szólt imám!