Némán ballagok

Némán ballagok, lehajtom fejem,
Megyek az úton, mert hozzád húz szívem.
Furcsa ez a hely, csak csend, nyugalom,
Amerre nézek, mindenhol sírhalom.

Kik idejönnek, szívükben bánat,
Kezükben hoznak néhány virágszálat.
Fájdalom az arcokon, a szemekben könnyek,
Boldogtalanok azok kik ide jönnek.

Mert valaki itt nyugszik, kit nagyon szerettek,
Ki része volt az életüknek.
Kinek hiányát nehéz elviselni,
Hogy a test egy sírba ment, megpihenni.

Hát ezt érzem én is, mert elvesztettelek,
A világon mindennél jobban szerettelek.
Fáj hogy nem fogod már többé a kezem,
Én megköszönném újra az egész életem.

Némán ballagok hát, lehajtom fejem,
Ó Uram, miért tetted ezt velem?
Miért vitted magaddal az én Drága Mamámat?
Engem nélküle elemészt a bánat.