Fekszem a földön

Fekszem a földön, vérrel megfestett ruhámban,
Számkivetett vagyok, ebben a bűnös világban.
Hogy miért jöttem ide, már magam sem tudom,
Fülemben mászik egy dal, s én halkan dúdolom.

Senki nem érti miről szól, csak én, egyedül,
Szívem tépázott húrjain, a lelkem hegedül.
S közben könnycseppemből sírcsokrot kötök,
Mit itt hagyok, mikor végleg elköltözök.

Oda, hol a szó fehér galamb szárnyán repül,
Boldogan nyújtózik a szivárvány, mikor az égen elterül.
Hová nem férkőzik be a pillanat, mi a fájdalmat okozza,
S kacag a lágy szellő, mikor egy felhő csiklandozza.

Hol nem rúgnak belém, s nem taposnak a sárba,
Nem kell gyertyát gyújtsak magamért, hogy védjen meg a lángja.
És nem kell a lecsurgó viaszból keresztet öntenem,
Két sóhaj közt azt kérnem, ments meg ó Istenem.

Érzem ahogy arcomon sírnak a ráncok,
Sajnálom őket, de már többé nem kiáltok.
Számkivetett vagyok, ebben a bűnös világban,
Csak fekszem a földön, vérrel megfestett ruhámban.